Rab-sziget az Adria egyik legzöldebb szigete, nagy részét fenyőerdő és magyaltölgy erdő borítja. A Lopar-félsziget növényzete kifejezetten változatos, mivel itt keverednek a kontinentális és a mediterrán körülmények. A lopari félszigeten számos vadon élő mediterrán növény nő, míg a tenyésztett kultúrák közül meg kell említeni a szőlőt, olajfát, fügét, burgonyát és paradicsomot. A félsziget növényei és a különféle növényfajok nagyobb koncentrációit folyamatosan nyomon kísérik és jelölik a "Transverzala botana" projektben, melyet Lopar Község Idegenforgalmi Közössége indított el, együttműködésben a Lopar Községgel, a Tengermellék-Hegyvidék megyével (Primorsko-goranska županija), a "Priroda" ( Természet) Közintézménnyel, valamint a Rab-szigeti Kutató-fejlesztő Központtal. Az állatfajok közül a háziállatokon kívül leggyakrabban a nyúllal, nyesttel, fácánnal, valamint néhány ragadozó madárral lehet találkozni, míg a közeli Grgur-szigeten olyan nagyvadakkal is, mint a dámszarvas és az őz. Lopar vizeiben gyakran lehet delfincsapatokkal találkozni, melyek mindig készek a játékra és szórakozásra.

Rab sziget vagy egyszerűen csak Rab (horvátul Otok Rab vagy Rab, olaszul Isola Arbe vagy Arbe) sziget Horvátország tengerpartjának északi részén, a Kvarner-öböl déli részén, Tengermellék-Hegyvidék megyéhez tartozik.


Földrajz

A sziget 22 km hosszú, legnagyobb szélessége 11 km, területe 93,6 km², lakosainak száma 9480 fő (2001). A szárazföldtől a Velebiti-csatorna választja el. Legmagasabb pontja a Kamenjak (408 m). A sziget alapjában véve karszthegység, egy része mediterrán fenyőerdőkkel borított, másik része kopár kőrengeteg. A délnyugati Kalifront-félsziget majdnem teljes területe fenyvesekkel borított, ez a sziget legérintetlenebb területe. A mezőgazdaság a kisebb-nagyobb völgyekre (Lopari-síkság, Kampori-síkság, Supetari-völgy) összpontosul. Itt a gazdaságokban szőlőt, olajbogyót, zöldségeket és gyümölcsöket termelnek.

Rab klímája mediterrán, ezért a nyarak nagyon melegek (a szigetet éves szinten 2500 óra napsütés éri), a telek viszont enyhék. A szigeten végighúzódó Kamenjak vonulata megvédi a délnyugati területeket a szárazföld felől érkező bórától.

A sziget két községre (općina) van osztva, az egyik Rab (Grad Rab), a másik Lopar. Rabhoz tartozik az összes település Lopar kivételével. Ez utóbbi egyetlen településből áll.

Ssz. Név Népesség (fő, 2001)
1. Banjol 1971
2. Palit 1593
3. Kampor 1293
4. Barbat na Rabu 1205
5. Lopar 1191
6. Supetarska Draga 1164
6. Rab, a sziget fővárosa 554
7. Mundanije 509



Történelem



A sziget története i. e. 360-ra nyúlik vissza, ekkor illírek éltek a területen. Ez után i. sz. VI. századig a Római Birodalom része volt, Augustus szerezte meg i. e. 10-ben. Ez volt az első római város Dalmáciában, mely megkapta a felix előnevet. San Marino megalapítója, Marinus Rabon született.

A középkorban Rab a Bizánci Birodalom része volt, aztán egy rövid ideig a Horvát Királysághoz tartozott, majd 1358-ban az Anjou I. Lajos uralma alá került. A reneszánsz idején a Velencei Köztársasághoz tartozott. Később a Habsburg Birodalomhoz csatolták. Az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása után az Olasz Királysághoz került, végül Jugoszlávia része lett.

A második világháború alatt a fasiszta Olaszország koncentrációs tábort alapított a szigeten, ahol több mint ezer embert öltek meg 1942-ben és 1943-ban. A tábor helyén 1953-ban emelt emlékhely Kampor faluban található.


Nevének eredete

A sziget eredeti neve Arba volt (jelentése "sötét, erdővel borított"), melyet az itt élő liburniai törzsek adták a szigetnek. Ezt vették át később a görögök és a rómaiak is, térképeiken is ezt használták. Később, a középkorig készül latin nyelvű dalmát szövegekben a következő alakok fordultak elő: Arbe, Arbia, Arbiana, Arbitana vagy leggyakrabban Arbum.

A XV. században a velenceiek az Arbe alakot használták, ami ma is az olasz neve a szigetnek.

A ma használatos Rab nevet a szigeten először a VII. században letelepült szlávok használták, de első hivatalos említése ebben a formában csak a XV. században került papírra, a ferences Sv. Eufemija kolostor alapításakor.


Közlekedés

A sziget csak hajóval és komppal közelíthető meg. Rendszeres kompjárat közlekedik Stinica és a sziget déli csücske között (Mišnjak), valamint az északi Lopar és a Krk szigeti Baška között.


Látnivalók

Rab városa: A sziget napjainkban a turizmusból él, mivel számos gyönyörű, majdnem érintetlen tengerparti stranddal rendelkezik, de itt, Lopar településen található az ország legnagyobb homokos strandja is (Rajska Plaža – „Paradicsom-part”). Ezen kívül Európa szerte ismert a középkori fesztiváljáról (Rapska fjera), ahol a helyi íjászok mérik össze tudásukat (az itt használt speciális, helyi számszeríjakat arbalestnek hívják).

A sziget fővárosát szintén Rabnak hívják. 554 állandó lakosa van (2001) és egy kis félszigeten található a sziget délnyugati oldalán.

Mind a város, mind a sziget jelképe a négy harangtorony, melyek közül a legidősebb a 11. században épült.

Számos templom található a városban, a legnagyobb közülük a Szűz Mária, mely a 13. századra datálható. A Szent Jusztina templom ma vallási művészeti múzeum, a Szent Kristóf (mely a város védőszentje) pedig lapidárium.

A legnagyobb katasztrófa, mely a szigetet érte az 1456-os pestisjárvány volt, mely megtizedelte a lakosságot.

Rab főszigetéhez közigazgatásilag tartozó kisebb nagyobb szigetek mind lakatlanok, de turisztikai célból látogathatóak. Ezek közül a legismertebb a Goli Otok és a Sveti Grgur.